Holdfia mesék
akit az istenek szeretnek, megtartják örökre gyereknek
Papírszortírozás

Régi számlák, régi egyenlegek, régi felszólítások, régi tervek, alaprajzok, levelek betűkkel amiket annyira szerettem valamikor, ha máskor eszembe se jut, ilyenkor, egyedül 2011 utolsó napján, előjönnek a régi képek, érzések.

 

 

Címkék: emlékek
következik

Itt Hollandiában most szigorítják a lakáshitlehez jutás feltételeit. Ez okés és jó, meg szükségszerű. De mivel már most is alacsonyabbak a lakásárak mint mondjuk 5 éve, és sokak az akkori lakásértéknél 10% több hitelt vettek fel a házukra, a jegyző meg egyéb költségek miatt, a lakások eleve eladhatatlanok azon az áron amivel a hitelt egyben törleszteni lehetne.

Vannak ismerőseim akik meg épp most vettek új házat. Ők úgy gondolják, hogy mivel most alacsonyabbak az árak mint 5 vagy akár 10 éve, jó üzletet csináltak. Szerintem tévednek. Szerintem a lakásárak még nagon sokáig nem fognak emelkedni nagy átlagban. Lehet hogy bizonyos városokban, bizonyos kerületekben igen, de se otthon se itt nem ez lesz a trend. Mert kinek kéne az a sok lakás? Hacsaknem úgy dönt a kormány hogy összelök kerületeket és kompenzálja a lakókat, más lakásokkal, arányaiban a lakásigény nem fog nőni. Mivel a lakosság nem gyarapszik, és a generációk szétköltözése is lezengett már.

Mi generálna új piacot a lakásokra nézve? Mi lesz a dédmamák otthonaival? Kik fogják azt megvenni?

Új dolog ez a népességfogyás meg elöregedés a modern Európában, szerintem nincs jól átgondolva a hatása a gazdaságra, piacra, mindennapi életre. Vagy át van és az okosok tudják is hogy mi az árba, csak nekem nem szóltak róla. :)

 

Címkék: golbális, gondolat
Vienna Berlinben

Az vajon mit jelent,

hogy a Viennát hallgattam

fagyos téli éjjelen

Berlin fehér utcáin a

sűrű hóesésben?

Te vajon megtaláltad

a csendet a zenében?

Jön a vonat elvisz innen,

most itt hagylak téged

emlékeim selyem szőttesében,

vergődhetsz mint éjjeli lepke,

ha vágyik a fényre,

és csak a sötét mentheti meg.

Ha kialszik a lámpa,

nem jelent semmit sem.

Vienna Berlinben.

Címkék: vers
Gondolatok az adósságól

Sokan fogadnak arra, mostanában, hogy Görögország csődbe megy-e avagy nem, mi van ha továbbra is küldjük a nekik a mentőcsomagokat, egyre nagyobbakat, vagy mi van hagyják csődbe menni.

Mindenki egyetért abban, kivéve talán a görögök egy részét, hogy megszorítások szükségesek. Nem is kétlem, hogy így van, de felmerült bennem egy kérdés amiről nem sok szó van. Mi a hatása a bankokra egy megszorítócsomagnak? Mert a megszorítás ugye azt jelenti, hogy elbocsátások, méghozzá tömeges elbocsátások lesznek az állami szektorban, és a privát gazdaságot sem élénkíti. Ez viszont azt jelenti, hogy a görög nép, már amennyiben legalább annyira eladósodott mint mondjuk a holland, akkor egy jelentős része csődöt kell jelentsen, amint munkanélküli lesz, tehát ha állami szinten nem is lesz csőd, az egyes emberek szintjén, nagy arányban következik be fizetésképtelenség. A vásárlóerő hirtelen drasztikusan lecsökken, a hiteleket nem törlesztik, házárak esnek, eladhatatlanok az ingatlanok, stb.

Gondolom, minden közgazdasági ismeret nélkül, hogy a sok görög fizetésképtelenné válása nem tesz jót sem a gazdaságnak, sem a görög bankrendszernek. Persze a csőd is rengeteg munkanélkülit, és hirtelen fizetésképtelenné válót jelentene, de legalább lenullázza ezt a morbidul egészségtélen helyzetet, ahol egy állam 10%-kal több pénzt költ havonta mint amennyi a bevétele, és kölcsönökből tartja fenn a fizetőképességét, amik magától értetődően növelik a kiadásait, hiszen kamatostul kellene őket visszafizetni. Aztán újra felépítheti a gazdasági egyensúlyát bevétel és kiadás terén.

Persze értem, hogy ha egy euro állam csődbe megy az a befektetők, hitelezők bizalmát lenullázza a többi hasonló állammal szemben, mert ki akar olyannak kölcsönadni aki csak úgy azt mondja hogy szorri mostantól nem fizetek vissza semmit. De valahol vége kell hogy legyen ennek az adósságmizériának.

Korábban már írtam, hogy írtó kíváncsi lennék hogy ki(k)nek a pénze az a rengeteg milliárd dollár ami kinn van Amerikánál, és Európa országainál. Kik járnának nagyon rosszul ha egyszerre azt mondaná mindenki hogy vazze többet nem fizetünk vissza semmit. Ennyi volt. Vajh, hány ember áll ennek a piramisnak a csúcsán? milliók? ezrek, vagy pár százan?

Címkék: golbális, gondolat
Búcsú

Ég veled langymeleg tavasz-est,
hársfavirág illatú remények,
kik a világot virágszínre festitek
most azt mondom Isten veletek.

Ég veled forró szerelmes nyár,
égető, lázas, nyáriéjji vágy,
vakság mi éjsötétben is lát,
ösvény a semmibe mindenen át.

Ég veled hajnali bíbor varázs
erős fiatal szívekbe költöző
hol mézédes szenvedély
hol gyötrő, fájdalom-áldás.

Ültem egykor házak tetején,
Június langymeleg éjjelén,
Álmodtam az álmokat,
amiket csak egy ifjú álmodhat.

Búcsúzok tőletek, hagyjatok! menjetek!

Felnőttem.

Vagy mégsem?

A holdfiú vagyok, játszok és játszanak velem,
Kiülök a háztetőre, nézem a szíveket odalenn.
Egy vagyok veletek, se több se kevesebb,
van hogy sírtok velem, van hogy kinevettek,
van hogy ott vagyok de észre sem vesztek,
két világ között lakok, koldus és király,
míg élek, míg gondolok, álmodok tovább.

Mert ez feladatom, ez a végzetem.

Címkék: szerelem, termeszet, vers
Lehet

Lehet hogy ejtenék egy könnyet érted,
Ha fájna, hogy nem vagy velem,
Ha hiányod kínzón fojtana,
Ha a csend ami utánad maradt
nem lenne szebb mint a hang
ami ármalott világomba általad.

Lehet hogy újra látni szeretnélek
ha arcod akár az angyaloké tiszta lenne
ha nem keresnéd folyton szálkát
az enyémben, felevde a gerendát
a tiédben, s intéznél támadást,
- nem vágyok mennydörgést
nem vágyok villámlást.


Nekem most szép a béke,
kedves ajándék a csend,
lassú nyugodt a világ,
jóbarát és társ a magány.

Címkék: vers
Minden nap

Minden nap boldog vagyok,
ha arcodba nézhetek,
ha suttogásod hallgatom
érzem, hogy létezek.

Hűvös könnyeid a bőrömön
álmos pillantásodra édredek
kék szemedben a fény örömöm
barna testedben ősi ígéreted.

Nem vagyok más, egy hétkönapi virág
melyben titkos féreg acél foga rág.
Nem vagyok fa melyen villám
csap keresztül. És a hegyről a földre
saját súlyómtól hajtva lassan gördülök le.

De mégis minden nap boldog vagyok
ha szép arcodba nézhetek.
Ha halk suttogásod hallgatom,
érzem hogy vagyok, érzem hogy létezek.

 

Címkék: vers
Anyák

Szabó Magda szerint, amikor ő megszületett, az édesanyja története véget ért. Aki Jablonczay Lenke volt, nem volt többé, anya lett belőle. Ezt a titkot próbálta meg ő megfejteni hosszas munkával, írói empátiával. Ez egy olyan titok, ami a gyereknek történelem, ugyanolyan fontos történelem mint amit a történészek kutatnak, csak kisebb, rövidebb de ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb.

Az én édesanyámban is megvan ez a titok, aki az előtt volt amielőtt megszülettem, örökre rejtve marad előttem. Nézem a régi fényképeit, és tényleg egy szép fiatal nő, de nem anya. Az anyaság valami olyan minőségi változás egy nőben, ami nehezen megfogható, de jól érezhető. Vannak nők akikben ez a változás nem is következik be, de a legtöbbekben igen, és akkor véget ér a történetük, vagy legalább is szünetel, és elrejtik magukban, mint egy régi képet ami lényegét vesztette.

Szeretem amikor mesél arról, hogy mi volt amikor még nem voltam, belekukkanthatok annak a kislánynak, nőnek az életébe, aki az én anyámmá lett, de nem sokat teszi. A titok, hogy ki volt ő, titok marad, nem tartozik rám, és senki másra. Néha egy-egy pillanatra felvillan az a világ amiben ő a saját életét élte, a saját egészségéért aggódott, a saját álmait szövögette. Aztán megint ott van ő az anya, aki gondoskodik, aki aggódik, nem magáért, értem, értünk.

Jövő héten nehéz döntés megint, mit tesz valaki aki a munkaerő hatékonyságáért felelős egy jó munkaerővel, aki egy kisgyerek mellé megint teherbeesett? Állandó szerződést adahatok neki, vagy megszüntethetem a munkaviszonyát, ez a két választás van...

Címkék:
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj...

Szeged

Címkék: magyar
Kocsonya

Életemben először arra vetemedem, hogy kocsonyát csináltam. Nem lett rossz, remeg rendesen mint a Jurassic parkban a kiscsajé, amikor jönnek a raptorok. Be is faltam felét már majdnem.

Ma volt Gabriellának a szülinapja és elfeljetettem reggel köszönteni, asszem most már annyira haragszik, hogy nem is hozom fel mert habár fejjel alacsonyabb és negyven kilóval könnyebb nálam, nagyon mérgesen tud nézni.

Mi van még? Talán, hogy ez a bejegyzés nem jött volna létre ha nincs a Kontrax. Ááá nem. Ha nem kapok új laptopot, a hét elején, és most nem akartam volna végre beüzemelni itthon. Asszem kihasználom, hogy egész jó konfig és játszok rajta valamit. A saját gépem úgyis annyira trokár, hogy nem lehet élvezni rajta a játékokat.

 

Címkék: kaja, munka
Régebbiek | Végére »
Minden jogomat fenntartom. Powered by freeblog.hu
Someting to do with numbers: