Múlt héten rájött A.-ra a főzőcskézhetnék, és meghívott egy pár új srácot a melóból, hogy majd jól főzünk nekik halpaprikást. Szombaton volt a nagy esemény, és mivel A inkább szeret főzni, mint hogy hosszú éves gyakorlat lenne a lelkesedés mögött, meg hát új még itt Hollandhonban, így elmentem vele a piacra, sőt még a halpucolást is bevállaltam, mert jó szívem van, és a barátnője meg otthon takarított, minimum szívroham lett volna, ha beállítunk 6 kárásszal, hogy na pucolni még.

Kicsit előreugrottam a kárászokkal, ugyanis, a halpaprikás nem igazán kárászból készül. Az történt, hogy harcsát akratunk vagy esetleg csukát, de a piacon nem volt se harcsa se csuka. Elmodta a legkészségesebb halasparaszt, hogy harcsa azért nincs mert túl drága, csuka meg azért nincs mert nem tudták kiszedni a jég alól. Ponty viszon volt szép, így végül is pontyot vettünk, meg néhány kárászt mert az nem volt belezve, az ikrájáért/tejéért, meg alapnak, és halászlé lett a paprikás helyett.

Na szépen hazavittük a belezett 2,8 kilós pontyot, a három nagyobb,  meg  a három kisebb kárászt. Megegyeztünk hogy a három kisebbet pucolom először, azokat megsütjük forró olajban.  Mégis valahogy először a nagyobbakat pucoltam, nem tudom mér, mindegy, amikor már négy levágott halfej várt szépen lesózva a tálban, volt ikra is rendesen ment a belezés folyt a vér, meg rengeteg pikkely felraktam az  utolsó előtti kis kárászt is a hentesdeszkára, hogy akkor pucolom, de ekkor jött meg Szőrös, és csengetett, mosom a kezem, nyitom az ajtót, mire vissza érek a kárász ott tornázik a tálcán. Na mondom bazze, nem semmi, a jégből vágtuk ki őket, totál hullának néztek ki, erre belerakom a mocskos pikkelyes véres vízbe.. hát kopoltyúzik. Közben, két haverja már a forró olajban sülöget. Rövid helyzetelemezés után A. val egyetértésben a megkegyelmezés mellett döntöttünk, mert ez a hal egy túlélőhal.  Először egy lábas hideg vízbe raktam, mozgott, de határozottan oldalára fordult mindig. Szőrös nem is jósolt neki sok időt.

Aztán jobb ötletem támadt és Cicmák ex almos műanyag tálját eresztettem tele vízzel, és az működött. Elkezdett úszkálni, de még mindig, ha megállt oldalára fordult. Gyártottam is rá egy elméletet hogy miért, miszerint, mivel az odalán feküdt a jégben sokáig a léghólyagja elmozdult, és helyre kellett, hogy rázódjon. Mindegy, a lényeg hogy az utolsót is megpucoltam, ennek, már előbb levágtam a fejét mindhogy belekezdjek lehúzni róla a pikkelyt. Végül is otthagytuk a kis kárászt a macska-alom tálban, mi meg elmentünk éjszakázni, de mielőtt elindultunk meg rányitottam a csapot, hogy legyen neki oxigándús vize. Mire hazaértünk már teljesen rendben volt, nem fordult oldara. A rokonaiból meg nagyon finom halászlé lett. Mivel vasárnap bálint nap volt, Rambo Bálintnak kereszteltük az egyébként valószínűleg nőstény kis kárászt. 

Próbáltam neki adni kenyérgalacsint, meg kukoricát is, de nem igazán volt étvágya, így aztán egyértelmű volt, hogy nagyon hamar el kell engedni, ha esélyt akarunk adni a keménykötésű kis csajszinak arra amiért annyira küzdött. Szőrössel, neki is indultunk vasárnap éjjel, hogy a legszebb parkban elengedjük, ami igen balga ötlet volt, mivel csontig be volt fagyva sz összes sekélyvízű tó a Volksparkban. így aztán Rambó Bálint hiába lötyögött  mellettem egy vízzel félig telt reklámszatyorban, sajnos még a téli havas park látványát sem tudta élvezni, mert a szatyor nem volt átlátszó, haza kellett vinni és még egy napot ki kellett húznia a macskatálban. Az volt a baj hogy közben már annyira megrambósodott, hogy elkezdett kiugráni a tálból, úgyhogy rá kellett raknom a tetejét.

Hétfő este aztán jött Szőrös az autóval, és kivittük oda a nagycsatornára, ahol evezni szoktam, ott lementünk a stégre, volt néhány hely ahol nagyon vékony volt a jég azt áttörtük és egy sztárfotó után Rambó Bálint visszanyerte a szabadságát. Nem hiszem, hogy értékelni tudja, hogy olyan élményekben volt része amiben nem sok kárásznak a világon: volt piacon, kés alatt, és túlélte, még meg is sétáltattuk egyszer. Elhúzott és eltűnt a vízinövények között nagyon gyorsan. Mi meg visszaslattyogtunk a kocsihoz.

Címkék: halak

ídösanyával beszélgeténk, hogy mire is lehet büszke az ember. Az apropó az, hogy szomorú (és én se vagyok tőle vidám), hogy hat hónapon belül le kell adnom a magyar állampolgárságot, mert megkaptam a hollandot.
Azt mondja, hogy miért nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok? Nem vagyok rá büszke, hogy magyarnak születtem, nem az én érdemem, semmit nem tettem az érdekében, így alakult. Nem is értem, hogy hogy lehetnek emberek büszkék arra, hogy hova születtek, arra hogy minek születtek. Pl, fehér embernek, magyarnak, románnak, németnek, zsidónak, buzinak, kopasznak, mittudom én.
Én arra vagyok büszke, amit elértem, hogy elvégeztem egy szakot ismétlés nélkül, majdnem kitűnővel az SZTE-n, egy másikból négy évet, 18 évesen megálltam a helyem az USA-ban, habár először nagyon nehéz volt, felépítettem egyedül és önerőből egy egzisztenciát Hollandiában, tisztelnek mert jól dolgozok, nem kell hazudnom, csalnom, vagy lopnom ahhoz hogy megéljek egy közepesen jó szinten, és nem is teszem, és bele mertem vágni abba, hogy felépítsem azt a jövőt amiről mindig is álmodtam. Hogy sikerülni fog-e végül azt nem tudhatom, majd kiderül. Arra, hogy magyar vagyok arra nem vagyok büszke.
És mindez nem jelenti azt, hogy nem szeretem Magyarországot, hogy nem tartom gyönyörűnek a Tisza-partot, hogy nem gondolom, hogy a magyar nyelv egy kincs, amit őrizni kell, hogy valaha letagadom majd hogy magyar vagyok, mert ha egyszer annak születtem, soha nem leszek más és nem is akarok más lenni annak ellenére hogy az útlevelmben az állapolgárságom nem magyar.

Címkék: gondolat, magyar

Egy exportcikke van Magyaroszágnak, aminek a minőségéhez nem fér semmi kétség, és ezek a szép, és többnyire egyben átlagon felüli intelligenciával rendelkező magyar csajok, nap mint nap szembesülök ezzel munkában.

Más, magyar de nem csaj. 

Cicmák,

Hiányzol.

Endre

Más. Nem csaj, szőrös, de nem cicmák.

Vasárnap éjjel szőrös nem volt jól, felhívta az ügyeletet, hideg volt a keze és fehér mint a viasz. Elmentünk sétálni, az ügyeletes patikához. Nagyon erősen fújt a szél jól összehúztuk magunkon a kabátot, a görcstől ő egy kicsit hajlottan ment, a vállunk néha egymásnak ütközött. Odafelé nem beszéltünk sokat. Vezettem, mert nem tudta merre van a gyógyszertár, nem gyakran kell neki gyógyszer. Visszafelé kérte, hogy sétáljunk még mert kezdi jobban érezni magát. A szél hideg volt, de nem annyira hogy kellemetlen legyen, a platánfákat teljesen lecsupaszította, a levelek ott keringtek a lámpák körül a halvány fényben. Hétfő egy óra harminc perc lehetett. Az utcák kihaltak, egy-két kocsma volt csak nyitva, az egyikbe bementem cigiért. Bent a dohányzási tilalom ellenére állott füstszag. A pultos csaj jól végig mért amikor kérdeztem árulnak-e cigit,  "ott van hátul az automata, az ajtó mögötti sarokban", mondta, és felvátotta az öt eurós bankjegyet érmékre. Bedobáltam a pénzt, és koppant a doboz. Kint belenyomtam Szőrös kezébe a piros Marlboro-t.
-Cica, tudod én nem akarlak elveszíteni.
Nem értettem a hirtelen kinyilatkoztatást. Felvontam a szemöldököm, aztán ígértem olyat amit nem állt jogomban ígérni.

Címkék: szoros

Holnap ismét irány Groningen. Er gaat niets boven Groningen. :) Na jó ennyit a holland szóviccelésről. Remélem felkerülök a várólistára, és akkor két három hónap múlva már jön is a műtét, ami azt jelenti, hogy nyáron már fürdőgatyában szalagáhatok majd a strandon!!!! :))) Hej ti fogalmatok sincs róla ez mekkora. Címkék:

Utánaolvastam, hogy milyen rémhírek keringenek Hollandföldön a H1N1 elleni védőoltással kapcsolatban és félelmetes. Még olyan hülyeségek is szárnyra kaptak, hogy mikrochippeket raktak az oltóanyagba, amikkel aztán követhetik a beoltottakat a titkos kormányzati szervezetek. Nem vicces, félelmetes baromság.

Ebben is az ember szabad döntése mellett vagyok, ideális esteben, ha lenne elég oltóanyag mindnkinek, mint ahogy Magyarországon állítólag van is, mindenki döntse el maga, kivéve akinek olyanok vannak a környezetében akik nem kaphatnak oltást, például mert allergiások az oltóanyag valamely összetevőjére.

Abban a helyzetben, ami sokkal rosszabb, és ami itt van Hollandiában, hogy nincs elég oltóanyag mindenkinek, azok akiknek felajánlják az anyagot, és főleg az egészségügyben, oktatásban dolgozóknak felelősségük van az őket körülvevő emberekkel szemben. Tehát igenis oltassák be magukat, mert amennyiben az én gyerekem, húgom, párom, vagy akárkim egy kórházban egy kórházi dolgozótól kapná el a vírust, és belehalna, pert indítanék a kórház ellen, mulasztásból elkövetett emberölés miatt.

 

(Sőt ha mondjuk KKL meghalna H1N1-ben, mert nem oltatott, pépesre verném annak a haverjának az arcát, amelyik telebeszélte a fejét hülyeséggel, annak ellenére hogy KKL nagykorú, és a saját hibás döntése volt. Nem érdekelne.)

Címkék: H1N1

Ma tudtam meg, hogy csak megkapom hamarosan az oltást, méghozzá ingyen, mert most már én is rizikó csoportos vagyok, mivel tágítottak a csoportok határain. Szal csak meg kell várni a behívót. Címkék: holland

Nem vétette el apám a lejárót, így 08:20-ra ott is voltunk a Ferihegy 2-n. 10:05-kor indult volna a gép, ezért előresietek becsekkolni. Útközben a tágas szépen felújított reptér egyik útbaeső monitorjára pillantok, és lám-lám az idulás várható időpontja 12:05, azaz a gép kettő kerek órával később fog indulni. Wizz Air. Idefelé is velük jöttem, még Frequent Flyer számom is van náluk. Eddigi ide-odautazások során, egyszer a KLM-mel, jópárszor a Sky Europe-pal, ami azóta megszűnt ugye, meg később a Wizz Airrel repültem Eindhovenből. Májusban másfél órával indult később a gép, Eindhovenből két héttel ezelőtt kicsit több mint egy órát késett, most meg több mint két órával később szállt fel. Persze mit lehet tenni ilyenkor? Megfogdani hogy inkább kifizetem azt az 50 eurot repülésenként és megyek KLM-mel, vagy kocsival megyek haza, aztán meg várni, csak várni.  Felmentünk ídösanyáékkal nézni a le-fel szálló gépeket, köszben beszélgettünk még egy kicsit, nem is bántam, mert ha valami hiányzik itt akkor az ők, meg húgomék és KKL.   

Aztán csak eljött az idő a becsekkoláshoz, a csaj elkérte az útlevelem, nézett nagyokat, de visszaadta kérdés nélkül. És kaptam két 2 euro értékű kupont, hogy felfrissülhessek, a két órás várakozás alatt. Búcsú, átmentem a kapun, bakancs persze le, öv le, nincs csippanás. Jeleztem ídöséknek, hogy minden okés. Leültem a váróban, és eldöntöttem hogy megragadom az alkalmat és felfedezem a Blackberry képességét játékok terén.  Egy óra kemény Sudoku után kihasználtam a kuponokat is, egy üveg üdítő és egy kávé telt ki belőle. Megettem a két hamubasült túrósbuktát, amit nagymamám küldött az útra, és ezzel lassan el is érkezett a felszállás ideje. Volt nálam egy Eindhoven airportos műanyag szatyor is, benne két új Galaktika, egy kis elemózsia az útra, meg az üdítő, és pár kisebb cucc, ami nem fért bele a hátizsákba, és zacskózni kellett, mint pl dezodor meg ilyenek. Na türelmesen kivártam a soromat, erre hölgy az ellenőrzésnél aszongya hogy a zacskó nem mehet fel mert csak egy kézipoggyász szállítható. Én meg nézek, mondom ez csak egy zacskó, nem poggyász. Eindhovenből simán jöhettem ide teli zacskóval a kezemben senki nem szólt egy szót se. De itt nem lehet és ez a szabály. Na mondom, volt a zacsekban vagy 40-50 euro érték, most ezt vagy itt hagyom vagy nem szállok fel a gépre. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire szőrszálhasogató gecik ezek a Ferihegy kettőn, vagy a Wizzairnél, habár Eindhovenben is Wizzairesek, vagy nem? Előttem egy srác a laptopja miatt szenvedett mert őt sem akarták felengedni, azt mondták vagy a laptopot hagyja itt vagy a csomagját, pedig kicsi volt a gépe, majdhogynem pocket PC, ha ez így megy lassan már azért is fizetni kell extra, ha többet nyomsz mint 80 kiló. Bazz, eddig még szinte mindig volt a kezemben valami szatyor, amit ídösanya a kezembenyomott útravalóval, és még sose volt belőle gond, de most Wizzair bekeményít, szarik rá, hogy az utasok órákat várnak a járataira, még plusszban bunkóznak a beszállásnál.
A megmentőm egy negyven év körüli hölgy személyében jelent meg aki felajánlotta, hogy nyomjam csak be a csomagom a bőröndjébe még van benne hely. A kő leesett a szívemről egyből. A hölgy meg számomra szokatalul kedves volt, mondjuk onnantól én vittem a bőrödjét, de fene bánta, meg beszélgettünk az út alatt. Ilyen picike nőt kell elképzelni, szőke haj, rugalmas alkat, a repülőn végig úgy ült, hogy a lábait felhúzta maga alá, befészkelődött. Eredetileg ír volt, de már gyerekkorától Hollandiában élt. Mondta, hogy sok olyan helyes fiatal srác száll meg nála mint én, én meg nyeltem kettőt és vigyorogtam, kérdezte hogy hány éves vagyok én meg mondtam neki hogy tippeljen. Ő meg aszonta olyan 19-20-nak nézne. Ejj. Hát erre mit mondjak? Megmondtam neki hogy 23 leszek márciusban.
Nem mondom, hogy nem jó érzés ha 19 nek néznek. Szegeden a Plaza bárrészében sem akartak kiszolgálni sörrel, elkérték a személyimet, aztán meg nem akarta a hölgy elhinni hogy az enyém. Ravi megmondta anno, hogy ez lesz, de akkor nem akartam elhinni neki, merthogy biztos túloz. Szóval elbeszélgettünk a hölggyel, aki az út végén megadta a telefonszámát is, mert van neki egy ilyen fogadója, ágy meg reggeli típusú, hátha egyszer majd úgy alakul hogy megszállok nála. Megköszöntem neki, hogy segített aztán irány a buszmegálló...

Címkék:

Hideg van, hidegebb mint otthon, családi a hangulat, néha többé néha kevésbé, ahogy kitettem a lábam a cégtől főnök kirúgott még hét dilettánst majd megkésve értesített róla. Szétkúrta ezzel a beállított képzési tervet. Aztán beteget jelentett. Vannak dolgai, amiket tisztelek benne, de egyre kevesebb.

Itthon meg nagyon hideg van. Sokkal hidegebb mint otthon. Épp végeztem egy forró fürdővel, még szinte gőzölgök. Este KKL-t kísérem bálba, netről kötöm a nyakkendőt, de sose vagyok elégedett, asszem meg köll kérnöm ídösanyát, hogy csinálja mög röndösen. Most meg jön egy kis pihenés.

Címkék:

Úgy tűnhet hogy manapság semmmi nem töténik a házam táján pedig épp ellenkezőleg. Kilátások vannak kérem, de ezekről nem nagyon szólhatok, egyrészt mert elkiabálás esete forgona fenn, másrészt meg jobb ha nem. Na tessék, volt értelme belekezdeni egyáltalán hogy írok valamit?

Szőrös se fogja már megtudni mi volt a neve a csajnak, kicsörögtem ma reggel egy versenyautós, szexicsajos álmából. Csoda, hogy nem lelkesedett az ötletért hogy menjünk horgászni? Pedig szép idő van százhúsz ágra süt a nap, 15 fok körül lehet, a napon még több.

Apropó napon. Miért mondjuk mi magyarok úgy hogy napon, miért nem napban? Kimegyek napra, viszont kinn ülök a napsütésben. Az angol meg a holland meg a német mind a napban ül, nem a napon. Na, ennyi voltam.. télleg jobb ha nem írok túl sokat mostanában. :)

Címkék:

Volt egy történet, amit kb olyan 17 éves korom körül találtam ki el is kezdtem írni, arról szólt, hogy idegenek elrabolnak egy csapat gyereket, és kiderül hogy már van egy kis humán kolóniájuk az anyahajón. Ilyen utazgató idegenek akik amerre járnak felszednek élőlényket a bolygókról, és tartják őket, rosszabb-jobb körülmények között. A humán gyűjtemény is éldegél valahogy kapják a kaját, meg vannak alapvető dolgaik, kialakul egy elvadult közösség, főhős srác aki a húgával együtt (hehe) kerül fel a hajóra, ugye egyből kiáll az elnyomottak védelmében (lásd kicsik, gyengébbek stb.), összejön egy nagyon talpraesett csajjal, és kialakul körülötte egy csoport, akik kitanulják hogy hogy maradjanak életben az erősebb emberekkel szemben, akik rendre elszedik tőlük a kapott kaját stb. Ebből a szempontból olyan Legyek ura hangulat kicsit.

Nade, az idegenek királynője, -ezek ilyen kaptárszerűen működő lények-, felfigyel a kis főhősre, és elkezdik egy speciális anyaggal tömni az srácot, ez úgy néz ki, hogy jön a katona és elkapja a csákót és lenyomja a tápcsövét a torkán és pumpálja bele a trutyit, na ugye gusztustalan meg minden, főhősünk menekülne is, de rovarlény sokkal erősebb. A gyerök idővel lassan elkezd amorfizálódni, haja kihullik, szemei feketék, bla-bla, elveszti a csaptát és amikor egyszer majdnem megölik a királynő kiszedeti az emberek közül és szépen lassan átalakul, aztán mivel nagyon eszes, -naná, hogy az- a királynő legjobb katonája lesz, ám nem felejti az embereket, és habár azok végig nagyon útálják, nyilván nem ismernek rája, kiharcolja hogy kapnak emberek által lakható, de inteligens lényektől mentes szép bolygót. A zárójelenetben vegyes érzelmekkel nézi ahogy a húga, meg egykori barátnője új életet kezd ezen a bolygón.

Sose írtam le még félig se, mert mindig meg voltam róla győződve, hogy ez a sztori, azzal hogy egy emberből gusztustalan rovarszerű lény lesz, csak nekem tetszhet, erre Peter Jackson rendez egy olyan filmet hogy District 9.

Címkék: